Űropera
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

Archív - Kabin (Űropera mellékszál)

Go down

Archív - Kabin (Űropera mellékszál) Empty Archív - Kabin (Űropera mellékszál)

Témanyitás by datthpit Vas. Aug. 21, 2016 10:17 pm

Andorath
Andorath egy jó kis pihenésre felkészülve lép be a kabinjába. Alig várja, már, hogy elengedje magát a bőr borítású karosszékében a kedvenc brandyjéval és szivarjával. Amikor belép azonban kellemetlen meglepetés fogadja. Az asari ül a kanapéján, szemmel láthatólag teljes kényelemben. Arcán a csodálkozás lesz urrá egy pillanatra, aztán tekintete villámgyorsan az íróasztalára vándorol. Azt látná, ha felfeszítették volna a fiókokat, vagy elmozdítottak volna rajtuk valamit. Direkt úgy vannak bezárva, hogy észre lehessen venni, a legkisebb változást is. Immár egy fokkal nyugodtabban sétál be, becsukva maga mögött az ajtót, szemmel tartva az asarit. nem kérdezi, hogy jutott be, hisz az ajtó nem volt kulcsra zárva.
- Minek köszönhetem a látogatását? - Kérdezi, útban a bárszekrény felé. - Egy brandy-t, vagy szivart esetleg? - Kérdezi, és akármit válaszol a nő, ő magának kitölt egy pohárral és rágyújt. Ha az asari, is kért, akkor kiszolgálja, majd az íróasztala mögé megy, és letelepszik a karosszékébe, úgy, hogy a hamutartó kartávolságon belül legyen, majd várja a választ a korábban feltett kérdésre. HA az asari is kért szivart, akkor a kanapé előtti dohányzóasztalra, is odahelyezett egy hamutartót mielőtt az, a kanapéra kezdené el szórni.

Ailys
- Egy brandy-t, vagy szivart esetleg?
- Mindkettőt. – válaszolta Ailys rezzenéstelen arccal.
Beleszagolt a brandy-be, megkóstolta, és megállapította magában, hogy nem lehet olcsó cucc. Másik kezével végigsimította a bőrkanapét, majd megállt, mikor Andorath egy hamutartót helyezett el előtte.
- Ezt szívják a Citadellában? – sóhajtotta lekezelő hangon az asari, miközben rágyújtott a szivarra. Mivel Andorath válaszra nem méltatta költői kérdését, Ailys kifújta a szivar sűrű, kavargó füstjét, majd a tárgyra tért.
- Jó kis vérfürdőt rendeztünk odalenn. Meg van az info, amit akartál, még kis is nyírtam egy rakás szörnyet a kedvedér’. Ideje elköszönni.

Andorath
Andorath elgondolkodva nézi az asarit, egy pár másodpercig csak méregeti mielőtt válaszolna.
- Nos, nem tagadom, nincs ellenemre, hogy itt van a hajón, sőt szívesen itt tartanám, hisz hasznos haderő, és jó katona lenne, ha legalább nagy vonalakban követné a parancsokat. Ennek ellenére, azok közé az emberek közé tartozom, akik, adnak az adott szóra. A megegyezésünk továbbra is érvényben van ettől függetlenül sajnálatos módon fel kell hívnom a figyelmét a hajószabályzatra, ami megtiltja, hogy kikössünk, engedély nélkül, és egyelőre ezt sem a készletek, sem a harci helyzet nem indokolja. De ahogy a megígértem kiteszem az első helyen ahol kikötünk. - Mondja, és egy kis ollóval levágja a szivar végét, majd rágyújt arra amit a citadellában szívnak, ami éppenséggel az egyik legjobb amit csak be lehet szerezni. Egyesek nem szeretik mert túl erős, de ő bírja az enyhén maró lúgos ízt. Élvezettek fújja ki a füstöt majd kortyol egyet a brandyjéből. Ha az asari nem lenne itt akkor is ezt csinálna, de most belegondolva, sokkal jobb társasággal.

Ailys
Ailys csak forgatta a szemét Andorath szavain. Ez az egész katonásdi nagyon irritálta már, akármennyire is élvezetes volt a harc, amibe belekényszerítették. Ha másért nem, a brandyért érdemes volt bepofátlankodni a tábornok kabinjába, és bár sosem volt nagy dohányos, azért a szivart sem bánta.
- Ahhoz is parancsra vársz, hogy megvakard a segged? – megrázta a fejét, majd kissé ingerülten sóhajtott. – Nekem mindegy… És ne próbáljál áttéríteni az agyatlan katonaságodba. Elegem van az egyenruhákból. – belekortyolt italába - Mi az első hely, ahol kikötünk?

Andorath
Andorath összevonja a szemöldökét az inzultusra.
- Nem, akkor követem a parancsokat, ha véletlenül épp az érdekemben áll. Mint például most. - Mondja, egy széles mosoly kíséretében, majd elgondolkodva mered az italába.
- Az valószínű a citadellán lesz, már ha összejön a találkozó az elit vezérkarral. Ha nem jön össze, akkor fogalmam sincs róla. - Közli majd megenged magának egy személyesebb kérdést.
- Mi a baja, az egyenruhákkal, és úgy általában a katonasággal? Mint látja, a szabályokat is lehet kreatívan használni. Csak az amatőrök követik őket esztelenül. Szerintem magának ez menne, mégis a kalóz életet választja, amikor itt sokkal magasabbra törhetne. - szegei neki a kérdés, szivarjával a kezében, az asarit fürkészve.

Ailys
- Én a szabad életet választom. Lehet, hogy Illiumon születtem, de a Terminus-rendszer nevelt fel. És minek követni a parancsokat, ha ki is lehet őket dobni az airlock-on? A Terminusban mindenki megírja a saját törvényeit. És ez jó is így. – levette tekintetét a tábornokról, s beleivott a brandy-be, egy pillanatra elmerülve gondolataiban. – Amíg nem tartoztam egy merc szervezetbe sem, addig nem volt velük problémám. Leszámítva, amikor az utamban voltak… Két hónapig voltam az Eclipse tagja, és ez elég volt ahhoz, hogy még inkább megutáljak mindenkit, aki parancsolgatni akar nekem. – pár pillanatra csend volt, Ailys rendületlen tekintete Andorathon időzött, majd kijelentette. – Senki sem szeret engem utasítgatni. Nem vagyok egy csapatjátékos.

Andorath
Andorath elmosolyodik, amikor az asarira néz.
- Úgy nézek én ki mint akinek bárki parancsolgat? A hajómon én diktálom a törvényeket ami jobb mintha csak magamnak diktálnám. És ami azt illeti én sem vagyok csapatjátékos. Két dologhoz, értek, az irányításhoz, és ahhoz, hogy hogy kell megnyerni egy csatát, vagy háborút. - Mondja, majd újabban kortyol italából, de aztán felhümmög, mintha csak az kérné az asaritól várja meg amíg lenyeli az italt mert fontos mondanivalója van, ami sajnos csak azután, jutott eszébe, hogy kortyolt egyet.
- Apropó, ami azt illeti én szeretem önt utasítgatni. Magának nem kell megmagyarázni, egy holt egyszerű parancsot, mert használja a fejecskéjét, és talál rá megoldást. Ez a katonáim legtöbbjéről nem mondható el. - Teszi mág hozzá, majd várja Ailys reakcióit.

Ailys
- De rohadtul jó nekem! – mondta az asari gúnyos elismeréssel. – De igazad van… - kezdett bele gondolatmenetébe, közben felkelt a kanapéról az asztalon hagyva üres poharát. Odasétált az íróasztalhoz, egyik kezével rátámaszkodott, míg másikkal a szivart mozgatta a levegőben, mintha nem tudná eldönteni, hogy Andorath asztalába, irataiba, vagy kezébe nyomja bele. – Ahhoz kurvára értesz, hogy lebombáztasd az ellenséget, ide-oda küldjed a seregedet, bekerítsd, megsemmisítsd, akit kell. De ha nem lenne ott a hadsereg, a flancos csatahajód, az ágyúid… - meg támaszkodott másik kezével is, kicsit előrenyújtotta nyakát, sárga tekintetét belevájta a férfiba. – Nélkülük egy senki vagy.
Pár másodperc erejéig így maradtak, farkasszemet nézve, némán versenyezve a másikkal, majd Ailys a még félig ép szivart belenyomta a hamutálba, felegyenesedett, és közölte:
- Egyedül egy hetet sem élnél túl a Terminusban.

Andorath
Andorath hátradől, amint a lány az íróasztalára támaszkodik, és szemtelenül nyugodt pofával hallgatja végig annak becsmérlését, majd kiüríti poharát.
- A kardot választom. Hol csináljuk? - Kérdezi, és az asari minden bizonnyal értetlen arcára egy sóhajtást követően a következőt feleli.
- Ősi, hagyomány, hogy a kihívó választja meg a helyszínt, a kihívott meg a fegyvernemet. És az imént elhangzott sértésáradatot, azt hiszem teljes joggal tekintem párbajra hívásnak. Szóval a kérdés még mindig fenn áll, hol? - Kérdezi, halálosan nyugodt arccal, amiben benne van, hogy a párbaj, immár abszolút prioritást élvez nála. Akár hadiállapot van akár nem. ÜL annyira magasan, hogy ezt majd elsimítsa, ha felelősségre vonnák.

Ailys
Először nem esett le neki, mi történt, ám mikor az ember tisztázta a helyzetet, apró, mégis mohó mosoly jelent meg Ailys arcán. Ki gondolta volna, hogy ilyen eredményesen lehet kicsalogatni házából a tábornokot? Csábítóan egyszerű.
- Hangár. Csak mi ketten. Nem akarjuk, hogy a legénység lássa a bátor tábornok csúnya vereségét. – váltott hangja hirtelen szarkasztikusan gügyögővé. Megfordult, és az ajtónak vette az irányt, ám szinte rögtön megtorpant, s kezeit karba téve, hátra nem fordulva megkérdezte:
- Ez azt jelenti, hogy használhatom a késeimet?

Andorath
Andorath nem méltatta válaszra a vereségét jósló megjegyzést, de a második kérdést ,ár annál inkább.
- Nem. Ez azt jelenti, hogy választania kell egyet. - Mondta, majd a könyvespolc egyik polcáról egy hosszú lakkozott fadobozt emelt le, amiben bársonybélésen két remekbe szabott iker-szabja pihent. Ha az asari kiválasztotta az egyiket akkor meg sem állnak a hangárig ahol Andorath kérdés nélkül vívóállásba helyezkedett, és várja, hogy az asari kezdeményezzen.
- Hölgyeké az elsőbbség. - Tette hozzá bíztatva Ailys-t.

Ailys
Ailys igazgatta kezét a markolaton. Sosem kellett még karddal harcolnia.
- Komolyan mondom, az emberek nem normálisak… - mormogta orra alatt, majd hirtelen előreugrott, és Andorath felé csapott újdonsült fegyverével. Amint az ember hárított, az asari vissza is ugrott, még mindig a kardot vizsgálva, próbálgatva. Majd még kétszer ezt eljátaszotta.

Andorath
Andorath nem volt olyan kedvében, hogy bármilyen előnyt engedett volna. Az asari első csapása olyan volt, mintha egy összetekert újsággal akarna egy legyet lecsapni. Amikor a nő visszavonulót fordul nyilván annak legnagyobb meglepetésére, a távolság egy kicsit sem nőtt köztük, hiszen Andorath követte, és egy szúrással indította el a párbajt részéről. Úgy döntött hamar befejezi a dolgot, szóval nem állt meg a szúrásnál, hanem gyors egymásutáni csapásokkal folytatta a támadást mindet más szögből.

Ailys
Az asari érzékei hamar kiélesedetek a váratlan intenzitású támadások hatására. Minden figyelmét összeszedve küzdött, hogy kivédje ellenfele csapásait, de amilyen gyorsan beindult a harc, olyan gyorsan fogyott el türelme is. Épp hogy kivédte Andorath egyik támadását, nem volt elegáns, de az ellenfél kardját távol tudta tartani magától annyi időre, hogy szabad kezével lendületes ütést mérjen az ember hasára.

Andorath
Andoratht meglepi a sportszerűtlen lépés, de nem azért gyakorolt ő vívást, hogy egy ökölbe szorult hasizom, és kihagyó lélegzet miatt kiessen a ritmusból. Egy lépést tántorodik hátra, de a a támadások intenzitása mit sem lanyhul. Csak idő kérdése mikor hibázza el az asari.

Ailys
Az ember egy pillanat alatt összeszedte magát, és töretlen ritmusban ostromolta Ailyst, aki érezte, hogy nem sokáig játszadozhat a kardos módszerrel. Kezével húzott egyet, aminek hatására a hangár másik végéből egy száguldó láda találta tarkón Andorath-ot, aki azon nyomban a földre került. Ailys leguggolt mellé, és vicsorgó mosollyal, tágra nyílt szemekkel fürkészte arcát.
- Te szerencsétlen bolond...

Andorath
Andorath még életében nem lepődött meg, ugyanakkor háborodott fel ennyire, Ilyen sportszerűtlen húzást még az asaritól sem várt volna. Az rendben, van, hogy megüti, ki azzal kompenzálja a vívó tudását, amije van, de hogy a biotikját is beveti az Andorath szempontjából túl volt minden határon. Szerencsére hallgatva a doktor tanácsára egy ujjal aktiválta az előzőleg magához vett energiapajzsot, szerencsétlenségére, csak a láda incidens után, de Andoratht amúgy sem kell félteni. Testének minden egyes porcikája benne van a lába lendületében, amint az kisöpri a guggoló asari lábát. Immár ő is vicsorog, amit nála nagy teljesítmény elérni.
- Te utolsó alattomos... - Mondta tőle szokatlanul közvetlen stílusban és bár noha a kép még mindig táncolt előtte olyan támadás sorozatot indított az asari ellen, amit az aligha védhet ki nem túl bonyolult támadások, de már a puszta erejük, is elég effektív tud lenni. Ha a biotikot leszámítjuk a testiségek a kapitány oldalán állnak, erősebb és nagyobb tapasztalata van az adott fegyvernemben. A támadásaival van ideje kitisztulni a képnek, amit az ereiben lüktető adrenalin is elősegít. Nemsokára, taktikát áltoztat és a legbonyolultabb csavarásit, ütéskombinációjait. veti be. A várt eredménynek megfelelően a kard kisvártatva kecses ívben repül ki az asari kezéből, és mielőtt földet érne Andorath pengéje már a lány nyakánál van. Andorath arcán már épp egy kárörvendő vigyor terjedne el, amikor feltűnik neki, hogy az asari bal kezében levő kés pengéje az ő hasfalára irányul. Szinte dühösen veszi el a kardot Ailys nyakától, és kínkeservesen szűri át a fogai között a következő szavakat.
- Úgy tűnik döntetlen. - Mondja majd bőrkesztyűs keze megsimogatja tarkóját. Immár, hogy a feje kicsit kitisztult el kell ismerni, a lány sokkal jobb volt mint amire számított. Nem harcol tisztán, de hát istenem, mit várt egy kalóztól. Ennek ellenére feltalálja magát, és ügyesen harcol. Egy másik világban, ha minden máshogy történt volna, akár a riválisa is lehetne, vagy pont fordított helyzet állhatna fönt. Talán jobb is úgy, hogy nem győzte le a lányt. A lelek mélyén érzi, hogy azt soha sem tudná neki megbocsájtani, és teljesen elvágná az esélyét egy jövőbeli sikeres együttműködésnek.

Ailys
- Ennyi?! – kiáltotta Andorath után a lány. – Döntetlen, és menekülünk haza?
Kissé dühös volt a tábornok kijelentésén. Nem, mert nyerni akart ellene, hanem megfizetni neki, ami úgy érzett megérdemelt. Van képe elsétálni előle? Vagy épp, hogy nincs mersze tovább kísérteni a sorsot? „Nem menekülhetsz örökké.” gondolta Ailys, aztán eszébe jutott, hogy remélhetőleg hamar megszabadul ettől az átkozott hajótól, minden idegen törvényével együtt.

Andorath
Andorath a lányra mosolyog majd közli.
- Ha tovább folytatnánk félek én is csalnék, odáig pedig nem akarok eljutni. Viszlát virágszál. - Mondja majd az asari kardjáért megy ami valahol a földön hever.
-Köszönöm a párbajt, rendkívül tanulságos volt. - Közli majd hátat fordít, közben láthatatlanul rámarkol a szavjájára. Ha valamit mehranult a lánnyal kapcsolatban az az, hogy ne bízzon annak becsületességében. Ha hátulról rátámad egy dupla kardvágás fogadja ami minden bizonnyal fel fogja vágni a hasát.
datthpit
datthpit

Hozzászólások száma : 40
Csatlakozás ideje : 2016. Aug. 20.

Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.